Közös érdekünk, hogy a hirdetőinket felhívják, ami ennél is fontosabb: legyenek vendégeik. Nem is az a fontos hogy sokan legyenek, hanem az hogy a megfelelő emberek, akik a széles palettából épp olyan szolgáltatásra vágynak, amit az adott masszőr nyújt.

Igyekszünk ezért rávenni a hirdetőinket, hogy valós képet adjanak magukról, pl. egy ötvenes hölgy ne az érettségi képét tegye fel, mert aki a fiatal masszőzre mozdul, az biztosan csalódni fog, aki meg az érett hölgyeket keresi, az nem találja meg.
Ugyanez a helyzet a túlsúly kozmetikázásával is.

Van amikor nem szólunk, pl. amikor olyan hölgy jelenik meg nálunk, aki nem üti meg a megszokott színvonalat és ez látszik a képein (rendetlen lakás, elhanyagolt külső): hagyjuk hogy az igazat tegye közzé magáról, aztán a piac majd eldönti, hogy vevő rá, avagy sem.

Amivel viszont nem tudunk mit kezdeni, amikor egy hirdetőnk panaszkodik, hogy nincs forgalma és ezt mi maximálisan megértjük, vagyis csodálkoznánk, ha lenne.
A jó masszázs és a jó szolgáltatás nem kor és nem is szépség kérdése.
Vannak érett korú hirdetőink és olyanok is, akik inkább lelkiekben gazdagok, a hirdetésük hónapról hónapra történő megújítása mégis arról szól, hogy beválik nekik, tehát van forgalmuk.
Tudnak valamit, ami miatt sok a visszajáró vendég.

De hogy mondjuk el annak, aki pl. valami hatalmas tévedésből kifolyológnak kívánatosnak tartja magát és kirakatja velünk a bájait, hogy inkább ne?
Mit csináljunk azzal, akiről látszik hogy utálja az egészet, csak épp nem tud máshol elhelyezkedni?
Neki még mondhatjuk, hogy nem javasoljuk ezt a megélhetést, mert a piac kevésbé vevő a negyedik emeleti lakásban dolgozó hölgyekre, vagy a túl mély hangon telefonáló nőkre, de az előnytelen külsejét hangsúlyozni akaró masszőrhölgynek mégsem mondhatjuk, hogy

- ne tessék, kezicsókolom, mert így nagyon visszataszító tetszik lenni.
(amúgy is, de akkor nem látszik azonnal)